Simon Márton: És ez egy
Nincs merre indulnom hozzád.Még mindig. Szeretlek. Emlékszem,már annyi hús se volt rajtad, amibőlegy tízéves fiú jóllakhat. Vagy csak én nem.Ruháidba képzellek, mint a teát, játék-csészébe a gyerek. Ez maradt.Darabig dajkálom magam. Aztáncsak rágyújtanék, de előtted…