Például erre is jó a blog. Körülöttem mindenki a csillagok között jár a filmtől. Sejthető: én nem.

Szeretem a sci-fit. Olvasni, nézni. Szeretem Nolant. Az Interstellart nem szeretem. Indokaim is vannak, erősen spoileresek, aki nem látta, ne olvassa!

A film első, szinte dokumentarista részéről az egyik Eurosport reklám jutott eszembe: egy srác egész napos fülhallgatózás után (hogy ne tudja meg a meccs eredményét) beszáll a liftbe, ahol egy idős hölgy áll. Amint a srác megkönnyebbülten kiveszi a füldugót, a néni megszólal: 3-2.

A film felvezetésével nem volt gond. Sajátos családmodell egy apokaliptikussá váló bolygón. Szépen, lassan, de az emberiség tette tönkre maga alatt a bolygót, ami lassan megfojtja és éhen halasztja. Így van rendjén, csak nem hisszük el. Az emberiség sem, ezért inkább önbutításba kezd: inkább tagadja saját hőskorát (űrkorszak, Holdra szállás stb.), csak hogy minél többen túrják a földet az életben maradásáért. Míg Cooper (Matthew McConaughey) is beáll a sorba, pedig ő többre hivatott.

Kicsit talán hosszú volt ez  a felvezetés, mert utána bakugrásszerűen követik egymást az események: a volt pilóta eljut a legtitkosabb szervezethez, a NASA-hoz, ahol tárt karokkal fogadják, majd két mondat után rábízzák annak az űrhajónak a vezetését, amelynek a küldetése a Föld népességének megmentése. Ja, mert ő régen már vezetett ilyet. Megtudjuk, hogy egy korábbi expedíció hős pionírjai, átjutva egy kitudjamiértkiáltal keletkezett fekete lyukon új csillagrendszerbe lakható bolygókat kerestek. A tőlük kapott adatok alapján indulhat a 2. expedíció: volt pilóta Cooper, szép lány (Anne Hathaway), súlytalan szépfiú, afroamerikai szereplő a politikai korrektség kedvéért+robot.

Elfogadva ezt a váratlan fordulatot, egy egészen korrekt sci-fi jön szép képekkel, néha már-már giccses moralizálással. Cooper hátrahagyva a családját nekiindul a nagy ismeretlennek, pedig a lánya nem engedné, még a könyvdobálással morzézó szobaszellem is azt üzeni hősünknek: maradj!

Maga a történet innen kezdve elég sablonos: leszállnak különböző bolygókra, ahol tudható, hogy majd csak a legutolsónak választott lesz a jó,  a többi szívás. Közben kihullanak azok a szereplők és abban a sorrendben, ahogyan azt előre megtippeltük volna.

Az igazi arculcsapást a film vége jelentette: hősünk visszafordul, mivel megígérte a lányának, hogy hazamegy. Katapultálása a  feketelyukban/féregjáratban a Fortress 2 űrön átúszós klasszikus jelenetét idézte, és ki is zökkentett teljesen. Biztosan az én szívem kérgesedett meg az évek folyamán, de a szeretet átível az idő-tér kontinuumon didaktika a végén teljesen kiütött, miközben mellettem a fél mozi a könnyeit morzsolgatta.

Hogy jót is mondjak: a robotszereplő zseniális volt. Önmegsemmisítés indul....