Egy teszt két lélek. Végül is jó, hogy nem félek az egyedülléttől. Nem mintha azt gondolnám, hogy az egyedül lét öl, mégsem mennék ezért ölre senkivel. Ugyan jó lenne magasabbnak lenni néhány centivel, de ezzel lehagynám magamat. Már így is osztottam az agyamat, nem kell még…
Ha elárulom milyen popkulturális művésztet szeretek nagyon, lelövöm a poént. Oh, igen!
Most annyira, de annyira menőnek érzem magam: egy abszolút trendi könyvről írok, amelyből valószínűleg egy abszolút trendi sorozat készül hamarosan. Jó, mondjuk az Agave kiadó könyveit régóta szeretem, mivel a minőségi szórakozás biztosítékát látom a kiadó mögött. Bár…
Vannak zenék, amelyek a maguk finom, észrevétlen módján másznak be a bőröm alá, az agytekervényeimbe. Nem, nem valamai horrorisztikus képsorra kell gondolni, nem is a szkarabeuszokra a Múmiából. Egyszerűen vannak zenék, amik nem úgy pörgetnek, vagy keltik fel a figyelmet, hogy…
Annyira jó neve van ezeknek az új magyar zenekaroknak, hogy címen sem kell gondolkodni. Ó, igen, Lóci játszik: egyre többet, egyre nagyobb nyilvánosság előtt, a PeCsában, vagy éppen az A38-on. Kik ők? Saját meghatározásuk szerint egy singer-songwriter alapú "grand band". Ötletes,…
A Csapella Olivér vezette négy fős alter tánczenekar vicces, idétlen, őszinte megélései/megéneklései, és az ezeket elmesélő ötletes szövegeik révén egyre ismertebbek lesznek. Hallgatni őket jobb, mint egy rózsaszín tabletta: feldob, megmozgat, fülbemászik.
Tagok:…
Unalmas értekezleteken az embernek van ideje elmerengeni gyermekkora szar horrorjain, mivel az unalom és az elvesztegetett idő kettős fogságában valamivel be kell töltenie az intellektuális horizontján keletkező űrt. Hogy miért pont ezeken? Passz. Alapvetően a műfajt sem szeretem.…