Nem tudom, ki hogy volt ezzel, de nekem életem egy szakaszában. Edith Piaf zenéje meghatározó volt. Az az iszonyatos érzelmi telítettség, ami áradt a zenéjéből, lehengerelt. Ma is beleborzongok abba a pillanatba, amikor a Ryan közlegény megmentésében a nagy végjáték előtti kitartott pillanatban megszólalt a gramofonból a hangja. Néha még hallgatom, főleg szívfájdalmas pillanataimban. A francia sanzonok szeretetét azonban azt hiszem, végleg belém plántálta. Az utóbbi években volt néhány kedvenc szám, pl. Pink Martini - Je Ne Veux Pas Travailler című feldolgozása:

 De az abszolút favorit Zaz (Isabelle Geffroy). Most már sokat játssza a rádió is. Első lemez 2010-ben jelent meg Zaz címmel. A lemez értékeit a kritikusok is elismerték, hazáján kívül is nagy sláger volt a Je veux. 2011-ben megkapta a European Border Breakers díjat. Második Recto Verso című, 14 dalt tartalmazó albuma. Engem a játékossága, vidámsága, természetessége fogott meg elsősorban, amelyhez nagyon jól illik a sanzonos, jazzes, folkos stílus. Nem véletlenül az alábbi videót választottam róla: