Unalmas értekezleteken az embernek van ideje elmerengeni gyermekkora szar horrorjain, mivel az unalom és az elvesztegetett idő kettős fogságában valamivel be kell töltenie az intellektuális horizontján keletkező űrt. Hogy miért pont ezeken? Passz. Alapvetően a műfajt sem szeretem. Nekem a horror mindig az, amikor a buta szőke nő tutira  a legkihaltabb rész felé fut a gyilkos elől sikoltozva: pl. a szerintem borzasztó Sikoly sorozat pont ezt hozta. Vagy agyatlan dolgok támadnak az emberre. Jó-jó az előítéleteimet nagyban megalapozták olyan filmek, mint a Massza (The Blob), vagy a Köd (The Fog), hiába rendezte Carpenter. A szörnyes/üldözős/hentelős filmek közül egyedül a Rémálom az Elm utcában volt kivétel, Freddytől tényleg frászt kaptam, ahogy kell.

Mivel az adott értekezlet az átlagnál is hosszabb és unalmasabb volt, mélyen magamba néztem. Nincsenek nekem előítéleteim a műfajjal szemben? Vagy erősen hiányos ismereteim? Utánaolvastam, és rájöttem: de hát én szeretem a horrorfilmeket! Legalábbis egy-két fajtájukat.

A műfaj kezdő lépéseiről megoszlik a vélemény. Az első horrornak nevezhető alkotás címéért két mű és vetekszik egymással: Georges Mélies: Manoir du Diable című rövidfilmje, ahol maga a sátán jelenik meg. A mai szemmel inkább vicces, de 1896-ban valószínűleg másképpen nyilatkoztam volna róla. Az egész mű, csupán 3 perces, így megosztott első helyen a már egész estés, 1928-ban forgatott The Terrorral nyugodtan osztozhat. Illetve ezen biztosan vitatkoznának velem értő filmkritikusok, hogy: "Na de hol van a német expresszionista rémfilmhad a 20-as évekből, élén a Nosferatuval?" Erre nincs válaszom. Oké, oké nem fogom végigvenni az egész műfajtörténetet, csak a Honnan is indultunk? kezdőpontot próbáltam kijelölni

Ugorjunk, egészen a '60-as évekig, amikor Amerikában tömegével készültek az ún. splatter-filmek: belezés, vér, fröcskölés a lényegük. Ezen a ponton meg kell említenem zombifilmeket kedvelő olvasóim kedvéért, hogy 1968-at jegyezzék fel  a naptárukba: ebben az évben készült el ugyanis A ZOMBIFILM. George Romero Az élőholtak éjszakája (Night of the Living Dead): című alkotása ma sem maradhat le a legjobbzombifilmek 10-es listájáról. Nos, nem ez a vonal, ami különösebben lázba hoz, illetve mégis: nekem itt azok a túlzottan gore (csak hogy lássátok milyen tájékozott lettem - nem. Viszont ennek apropóján megoszthatom az infót: létezik olyan, hogy online Horror-Magyar Nagyszótár.), már-már parodisztikus stílusú filmek tetszenek, mint Peter Jackson zseniális Hullajó (Braindead) című alkotása 1992-ből, vagy a The  Evil Dead trilógia a nyolcvanas évekből. Aki látta a Hullajót, csak annyit mondok: Zingaya! Már az első négy perc is zseniális. :) A teljes filmet ideteszem, mert néznivaló:

 És ha már elkalandoztam: utolsó zombifilm-élményem szintén egy paródia - a  Haláli hullák hajnala (Shaun of the Dead). Bár igazi zombisták nem ezt várják: én könnyesre röhögtem magam rajta.

De hogy ne vigyem el teljesen a paródia irányába ezt a  vonalat, a 28 nappal később megér egy trailert:

Folyt. köv.