Na igen. XYZW generációs közléskényszer. Ki a világba. A pusztába kiáltott szó spleenes érzéséért. Meg hogy lábnyom. Digitális. Valszeg annyit sem ér, mint a pillangó szárnycsapása, ami vihart kavarhat. Mégis kavar, érint: elsősorban engem. Ha mást is, akkor több a reméltnél.

"- Hová? Igen, hová, Szerápion?
A kérdéshez. Minden kérdés az indulás,
és minden indulásban ott lappang a Cél. De ehhez
indulni kell. Kilépni. Mintha egy
(bármilyen nagy) körbe lennél bezárva,
s kilépsz a körből. Túllépsz a körön,
amerre a Sugár mutat. Minden sugár
túlmutat a körön, mely, bármilyen nagy,
magába tér vissza, míg a sugár,
túllépve a körön, valahová a körön túlra tart.
A Végtelenbe? Vagy egy körön kívüli
központba?"

(Rónay György)